Beber y comer en Murcia - Éttermek, kávézók Murciában

 A múltkori, komolyabb és érzelmesebb rész után úgy döntöttem, egy praktikusabbal folytatom írásaim sorát, leginkább azoknak, akik Murciát szeretnék választani mobilitási úticéljuk helyéül.

Kezdésnek mindenképpen szeretném leszögezni, hogy mielőtt eljöttem volna ide, nem is tudtam róla, hogy létezik ez a város, így megértem minden társamat, aki elbizonytalanodik és valamilyen nagyobb várost választ. Azt azonban tudni kell, hogy Murcia, bár nem a legnagyobb Spanyolországban, mindenképpen nagyobb, mint Pécs és mivel több egyetem is megtalálható, egészen sok hely közül lehet választani, ha az ember szórakozni szeretne, vagy csak meginni egy jó Estrella de Levante-t.

Ebben a részben az étel, ital lesz a főszerepben, mert szeretek sokat beszélni egy dologról is, így nagyon hosszan tudnám csak összeszedni az összes látnivalót és kipróbálásra alkalmas helyet a városban. Ennek tekintetében kezdjünk is bele, a teljesség igénye nélkül.

Spanyolország méltán híres a tapasról, ami falatnyi ételt jelent. Ebből nagyrészt többet is megesznek egy alkalommal, hiszen tényleg nagyon kicsi adagokról beszélünk. Az első dolog, amit a spanyol nyelvkurzuson megtanultunk amellett, hogy hogyan kell köszönni és bemutatkozni, az volt, hogy ha az ember ilyen ételekre vágyik, a Tapería szócskát kell keresnie, ami magyarul Tapasozót jelent.

Azonban, ha már a nyelvkurzusról beszélünk, muszáj megemlíteni, csak a praktikusság kedvéért, hogyan is rendeljünk sört Spanyolországban.

Gyorstalpaló sörrendeléshez:

Una cerveza, por favor! – Egy sört kérek szépen! (Murciában a por favor rövidített verziója, a porfa is megteszi, senki nem fog érte megverni, nyugi.)

Na de mekkora is az a cerveza? Mert bizony vissza szoktak kérdezni, így az ilyesmit is jó előre megtanulni.

Caña: kb 200 ml sört jelent, nálunk talán egy pohár nagyságának megfelelő

Tanque: a fél literes változat, ha már nagyon szomjas vagy, esetleg valamivel le kell öblíteni a hét fáradalmait, aminek a fájdalmai a torkodon akadtak. A tanque egy nagyobb lélegzetvételű korsó sörnek felel meg.

Jarra: kisebb-nagyobb társaságok rendelhetnek egy kancsó sört is, ha éppen ahhoz van kedvük, de tapasztalataim szerint nem olcsóbb úgy sem, mintha két tanque-t kérnél, így csak említés szintjén írtam ezt ide.

(Cerveza con limón: nem a mérethez tartozik, de mikor én idejöttem, nem szerettem, sőt, kifejezetten utáltam a sört, ezért mindig csak a citromos változatot tudtam meginni. Ha te is ilyesmire vágysz, akkor az una cerveza mellé tedd oda, hogy con limón, ami csupán annyit jelent, hogy a sört felöntik egy kevés citromos fantával. És ez, bár nagyon rosszul hangzik, ha szereted a sört, nagy segítség, ha nem, mégis valami hideg frissítőre vágysz a 40 fokos melegben.)

 

Los Zagales

De térjünk is a lényegre. Életem első tapasozó élménye úgy esett meg, hogy a spanyol tanárnőnktől korábban hallott információt felhasználni igyekezve Kingával az első héten megtaláltuk a Los Zagales nevű helyet, ami, ha az ember igazi, autentikus spanyol élményre vágyik, minden elvárása teljesülhet. Kicsi, beülős hely, ahol bár nem az Estrella nevű helyi sör kapató, de a kevésbé ínyenceknek talán a több helyen megszokott Amstel is megteszi. Az árak rendkívül barátságosak, és bár angol menü azt hiszem, nincs, de német nyelven megtalálhatják az azt értő emberek, mégis mit szeretnének enni, mielőtt megrendelik a legrandomabb ételt. Onnan tudhatod egyébként is, hogy jó a hely, hogy nem beszélnek nagyon angolul, mert az azt jelenti, hogy a helyiek törzshelye, így nincsenek rászorulva arra, hogy turistákat fogadjanak. Mi azért mégis csak betértünk és egy pillanatra sem bántuk meg.

El Museo de la Tapa

Ha valaminek, akkor ennek a helynek biztosan története van. Ha le szeretném rövidíteni a sztorit, csak annyit mondanék, hogy a pincérek már kérdezés nélkül is tudják, mit rendelünk (dos cervezas y un plato de nachos, porfa), de mivel nem vagyok lusta, ezért az elejéről kezdem.

Első élményünk Isabella barátnőmmel volt ezen a helyen, mikor is elterveztük, hogy elmegyünk túrázni. Mivel azonban a villamos, amire felszálltunk, rossz irányba vitt, úgy döntöttünk, hogy helyette inkább visszajövünk a városba, és eszünk egyet. Így fedeztük fel a Museot, ahol onnantól kezdve majdnem minden szerda este söröztünk egyet, valamint a hét másik napjain is, ha éppen kedvünk volt. Mindenesetre ez a szokás folytatódik azután is, hogy Isabella elhagyta az országot, hiszen Ingriddel előszeretettel járunk a helyre, ahol, ha szeretnénk, még egy búcsúölelést is kaphatunk a kedvenc pincérünktől.

Na de vissza a témához. Milyen ételek, italok találhatóak meg itt? A híres murciai sör, a korábban is emlegetett Estrella de Levante, valamint a megszokott tapasok mellett hamburgerek és mexikói beütésű ételek is a menün vannak. Itt tényleg van minden, ami szem-szájnak ingere, valamint még egy fontos dolog, hogy a pincérek beszélnek angolul! Emellett nem egy utolsó szempont, ha a két résszel ezelőtti anyagiakra is gondolok, hogy nagyon finom ételek találhatóak meg nagyon jó áron, így, ha akár egy napra is Murciában van az ember, ezt a helyet nem érdemes kihagyni.

Legkedvencebb amcsi barátnőm, Isabella, a legelső Museos kajálásunk alkalmával

Mano a Mano - Pizzas y Empanadillas

Ha van hely, ami örökre a szívünkhöz nőtt, akkor az mindenképpen a Mano a Mano nevű pizzéria. Nemcsak egy étterem, hanem társasági, valamint kulináris élmény is, hiszen egyrészt ezt a helyet mindenki ismeri, másrészt itt ettem életem legjobb pizzáit (igen, még az eredeti olasznál is jobbat, bocsi olaszok).

Kezdődött az egész történet ott, hogy az első héten, mikor még csak ismerkedtünk a várossal, Kingával láttunk egy plakátot valami Mano y Mano nevezetű torreádor párosról, és megkérdeztük Laurát, hogy ez mégis micsoda, hogy hallott-e már róla. Azt mondta, nem, de van egy ilyen nevű hely a városban. Azóta rengeteg másik embertől is hallottuk, hogy van ez a pizzéria, és hogy nagyon megéri odamenni. A Museo mellett talán ez a másik hely, amit nem érdemes kihagyni, sőt, kötelező, hiszen a szavamat adom, hogy ilyen jó pizzát nagyon-nagyon kevés helyen lehet enni. Emellett, megint csak az árak azok, amik szintén leveszik a lábáról az embert, hiszen egy sima margarita pizza 4,5 euró, és a kicsivel komplikáltabb feltéttel rendelkezőek sem érik el a 8-10 eurót. Egyetlen szomorúság lehet annak, aki gluténérzékeny, hogy nemcsak itt, hanem máshol sem nagyon lehet gluténmentes verziókat kapni.

Sushi San Anton

Ha már a könyökünkön jön ki a tapas és legszívesebben elfutnánk a rengeteg tapasozó hely elől, akkor a San Anton városrészben megtalálható sushizós hely tökéletes választás lehet. A tradicionális japán ételek mellett megtalálhatóak Ázsia más részeinek ételei is. Talán meg sem kell említenem, hogy az árak itt is barátságosak egy sushizó helyhez képest, 4-5 euróért már lehet kapni egy sima maki tekercset és a California rollok is 6-7 euróból kijöhetnek.

Café Lab

Ha pedig az ebédet egy jó kávéval szeretné leöblíteni az ember, vagy csak tanulni van kedve és a Starbucks már túlságosan unalmas – és drága -, akkor a Café Lab csodálatos választás. A hely koncepciója és dizájnja is letisztult és érdekes, emellett nagyon finom kávét lehet inni, valamint a sütijeik és szendvicseik is meglepően finomak. Ezt már nem mondanám a legolcsóbb helynek, kb Starbucks áron mozog, de ha valami olyat szeretnél inni, ami megér 4 eurót, akkor inkább ide érdemes jönni, mint az előbb említett kávézóba.

+1 UCAM Cafeteria

Hülyén hangozhat, de mi nagyon szeretünk az egyetemen enni, hiszen ez talán a legolcsóbb formája annak, hogy normális ételt juttassunk a szervezetünkbe. Nemcsak ebédelni, reggelizni is lehet itt és 2,5-3,5 euróért – attól függ, melyik menüt választod – kaphatsz egy kavét, üdítőt, valamint két szelet toastot paradicsompürével, vagy egy péksütit. Az ebéd hasonlóan jó árú, hiszen 4-5 euró körül már meg lehet ebédelni, a választék pedig meglehetősen széles; egytál ételek, hús körettel, saláták, desszertek, gyümölcsök. Szóval, leendő UCAM-ra jövő társaim, használjátok ki a Cafeteria csodáit, mert nagyon hiányozni fog otthon, ha nem lesz.

 

Ennyit tehát dióhéjban azokról a helyekről, amelyeket Murciában mindenképpen érdemes meglátogatni, ha az ember gyomra legszívesebben felmondaná már a szolgálatot az éhségtől. Nincs konklúzió, ezeket tényleg csak ki kell próbálni.