Cartagena
Amiben biztos
voltam, még mielőtt kijöttem Spanyolországba az az, hogy amennyit csak lehet,
én látni akarok az országból. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy minden
szabadidőmet az teszi ki, hogy új helyeket keresgélek, amiket megnézhetek, de
mindenképpen volt néhány olyan város, amiket már előre tudtam, hogy meg
szeretnék látogatni. Ilyen volt például Valencia, vagy a közelben lévő
Cartagena.
Már az első héten
elhatároztuk Kingával, hogy ha találunk lakást, akkor le kell mennünk a
tengerpartra, ami újdonsült lakótársunk, Isabella kíséretében meg is történt a
beköltözésünk utáni hétvégén. Így jutottunk el tehát nagyjából háromnegyed óra
buszutat követően Cartagena elragadó városába. Bár előtte már nézegettük, mégis
milyen helyeket érdemes meglátogatnunk, de számomra ebben az esetben a képeket
messze felülmúlta a város csodálatos hangulata, amelyben az ókori emlékeké volt
a legnagyobb szerep.
Emellett viszont feltűntek a háborús múltat idéző táblák, helyszínek is, ami csak még érdekesebbé tette az egyébként is magával ragadó tengerparti helyszínt. Nem elfelejtendő a kikötő, ahol konkrét város nagyságú luxusszállodákat láthattunk, amelyek nem mellesleg a vízen közlekednek. Ha az ember nem látott még ilyet, talán elképzelni sem tudja, mekkora lehet egy ilyen hajó.
Falusi gyerekként
meg kell említenem, hogy nem sokszor jutott alkalmam a tengerhez ellátogatni,
amikor viszont sikerült, akkor is túl hideg volt ahhoz, hogy élvezhessem a maga
teljességében. Talán ezért történhetett meg az, hogy a néhány kilométer hosszú
séta során, ami a tengerparthoz vezetett, csodás kilátással, szinte egy percre
sem tudtam befogni a szám arról, mennyire elvarázsol az egész hangulat, a
kilátás és maga az élmény.
Azt hiszem, soha nem voltam még ennyire mélyen
jelen egy pillanatban, soha nem tudtam még élvezni ennyire egy hely minden
egyes részletét, ami földöntúli élmény volt számomra. Szeretném megemlíteni azt
is, hogy életemben először mártóztam meg a tenger vizében, ami másnak talán nem
annyira nagy szám, de nekem mindenképpen az volt. (A víz tényleg sós egyébként,
ha valaki eddig nem hitte volna, most tanúsíthatom.)
Szerintem
egyébként soha életemben nem égtem még le annyira, mint aznap, de ez egyáltalán
nem vett el az élményből.
Torrevieja
A városba
tulajdonképpen egyetlen dolog miatt látogattunk el, ami nem más volt, mint az
interneten rengeteg helyen fellelhető sokatmondó Laguna Rosa nevű tó, ami
elvileg rózsaszín. A következő kép az elképzelés vs valóság elképzelés része:
 |
| forrás: https://viajar.elperiodico.com/destinos/laguna-rosa-torrevieja-belleza-unica-costa-blanca |
Több sem kellett nekünk, felültünk a
Torreviejába tartó buszra és meg sem álltunk vele a városig. Természetesen egyetlen utazás sem lehet problémamentes; ebben az esetben kiderült, hogy az említett tó messzebb volt a
buszállomástól, mint gondoltuk. A lelkesedésünket azonban nem csonkította ez a
tény, tettvágyban égve elindultunk gyalog - hiszen a helyijáratos busz, ami
elvileg 10 percenként járt, 20 percnyi várakozás után sem jött (Murcia után már
nem kellett volna, hogy meglepjen ez a tény egyébként).
Természetesen ez
a kaland az évnek abban a részében történt, mikor Spanyolországban még bőven
30-35 fok felett járt a hőmérséklet, és a nap nagy részében rettentően meleg
volt.
Alig 30-40
percnyi sétálás után elérkeztünk a célállomásra, azonban meglepődve
tapasztaltuk, hogy a rózsaszín tó valójában nemhogy nem rózsaszín, de közel
sincsen ahhoz az árnyalathoz, amit az interneten annyi helyen láttunk már
előtte. Ha barnának írták volna le, enyhe rózsaszínes csillogással, semmi okunk nem lett volna a panaszra. Íme az elképzelés vs valóság képek valóság része:
A későbbiekben úgy írtam le, mint életem egyik legnagyobb csalódása, mint mikor egy kisgyermek rájön, hogy a Mikulás valójában nem létezik, vagy ha létezik sem abban a formában, mint ahogy megszokhatta. Azt hiszem, érezhető tehát, mennyire szomorú a tény, hogy a Laguna Rosa nem rosa tulajdonképpen. Természetesen, ettől függetlenül készültek képek, amik, ha az ember elég türelmesen szerkeszti őket, akár rózsaszínnek is tűnhetnek, de a valóságban sajnos nincs ilyen opció.
Csüggedésnek oka
azonban csupán ez a tény volt, hiszen a visszasétát követően megérkeztünk a
tengerpartra, amely hasonlóan csodálatos és lenyűgöző volt, mint Cartagenában.
 |
| A covid áldozatainak emlékére. |
Itt is hosszan
lehetett mellette gyalogolni, és még mielőtt bemerészkedtünk volna a csillogó
kék vízbe, megálltunk egy étteremnél, ahol meglehetősen olcsón ettünk rendkívül
finom tapast. Nem elfelejtendő, hogy az étterem konkrétan a tengerarton volt,
tehát a kilátás is az egyik legcsodásabb volt, ahol valaha alkalmam volt enni.
Egy órás fürdőzés
után azonban elhagytuk a partot, hiszen el kellett érnünk a Murciába
tartó buszt. Napégéstől fájdalmas bőrrel, de élményekkel telve tértünk haza.
